Eljött az utolsó nap is a versenyben. Remélem van, aki most gyorsan tollat illetve billentyűzetet ragad és add még egy lehetőséget a fantáziájának. Hétfőn miután átmennek a rostán, megérkeznek az utolsó történetek és már csak a zsűrizés marad hátra, majd a hét felénél kiderül, hogy ki lett a Király Kati fantáziák verseny legjobbja!!! Már vannak elképzeléseim, de még megvárom az utolsó pillanatban érkezőket.:-)

Íme az utolsó részlet az eddig beérkezettekből:

“- Örülök neki, hogy eljöttél. - mondta Tamás.

- Miért hívtál meg?

- Azért kedves Kati, mert te vagy álmaim nője és szerettem volna veled találkozni. Itt egy csokor vörös rózsa, remélem tetszik.

- Igen nagyon.

Tamás rendelt egy üveg száraz pezsgőt, hogy megünnepeljék a találkozást. Közben leadták mit szeretnének enni, s közben Kati kérdezősködött:

- Nem zavar, hogy nyilvánosan látnak minket?

- Nem zavar.

Kati ezen elmosolyodott. Kati tovább érdeklődött.

- Mi lesz ha vacsorának vége?

- Majd időben megtudod.”

“Nyári vihar korbácsolta a kis hegyi menedéket. A fiú csak nézte a lány selymesen feszes bőrét, a pattogó tűz fényében. Testén lecsordogáló vízcsepp csillogott vissza.

Nem tudta eldönteni, hogy ez a valóság, vagy csak a képzelet játéka. Valóságosnak tűnt, közelebb lépett és gyengéden érintette a lány forró testét. Ajka mohón szívta magába a lány száját. Csak arra tudott gondolni, hogy minden porcikáját magának akarja. Közelebb húzta magához, érezte a feszes mellét, kerek popsiját és úgy szívta magába a lány illatát akár haldokló az utolsó lélegzetét. A hirtelen feltóduló érzelmektől fektette le a kandalló előtt álló ágyra. Nyelve a démoni teremtés nyakától indult felfedező útjára. Kemény mellbimbóinál megállapodott és édesen cirógatni kezdte. Nyállal kevert érzékiséget lehelt rá, élvezte, ahogy az alatta fekvő test meg-megfeszül. A halk sóhajok szinte beleolvadtak az eső kopogásába.”

“Kate csak ült vele szemben, pucéran, mosolygósan – mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy gyakorlatilag vadidegen emberekkel pucéran ücsörög… – Úgy tűnt mintha nem is lenne a testében, meg sem mozdult. Csak mint egy kirakati bábú ott ücsörgött, törökülésben....

Nick próbált ellenállni de az a látvány csak vonzotta a szemeit… s pillantása a mellekről szép lassan lecsúszott az ágyék felé…

– Mégiscsak személytelenebb – gondolta – mintha a szemeit nézném, és azt a gyönyörű arcát… – Kate tipikusan az a lány volt, akinek egy pillantásától bármelyik férfi képes lett volna a mennyekbe kerülni…– nemhogy a pucér látványától.

Nick tudta, hogy már nem fogja sokáig bírni… – hiába próbálta tudatában már Lenin szakállát és a lány apró szeméremszőrzetet egymásnak megfeleltetni… – Egy idő után képtelen volt az efféle elvont asszociációkra… és az erekció végül csak bekövetkezett…”

“Elöször is vetközz le teljesen. Levetkõzöm, visszaülök a fotelba. Õ mögém áll és egy nyakörvet csatol a

nyakamra, majd azzal kiráncigál a fotelbõl és a földre lök. Rálép a fejemre úgy hogy nem bírok megmozdulni, hátracsavarja a kezeimet és összebilincseli, majd betömi a számat. - Imádom ha egy fiú tehetlen... most már az enyém vagy, az én szolgám! Leviszlek szenvedéseinek helyére. A nyakörvnél fogva levezet egy lépcsõn a pincébe, ami teljesen át van alakítva: úgy néz ki mint egy középkori vár börtöne, kínzókamrája. A falakon bilincsek, kötelek, a plafonról is különbözõ láncok, szijjak lógnak lefele. A berendezés is furcsa, van itt kaloda, pár szék, egy emberméretû acélkalitka és egy ágy. Úrnõm bezár a kalitkába, és amíg õ a kalodával foglalatoskodik, egy asztalon olyan orvosi eszközöknek kinézõ tárgyakat veszek észre amitõl megrémülök. Talán mégse kellett volna beleegyeznem ebbe a \"játékba\"?

“A lány berakott egy cédét. Lovász nem ismerte a számot. A borító fölött majdnem összeütközött a testük. Úgy látszott, a szituáció a lány előtt nem volt ismeretlen. Addigra cipőjét lerúgva állt előtte, testét glóriaként vette körül a rafinált parfümillat.

Tűsarok nélkül a másik alig ért az álláig, Lovász csodálkozva bámulta prospektus-kék szemeit. Leginkább üres volt. Mint valami munka. Talán nem ismerte még a szenvedést, és ezen nyilvánvalóan nem kívánt változtatni. A kellemetlenségeket egész jól meg lehet tanulni elhárítani.

A lány váratlanul odasimult. Minden sallang nélkül, szakszerűen levetkőztette Lovászt. A szoba fénybe borult, máskor titokzatosan elsötétedett. A díszlet végső soron nem sokat változott.

Lovásznak le kellett ülnie, mert remegett a lába. Hátradől az ágyon, karját a tarkó mögött összekulcsolta. Lehunyta a szemét. A lány tiszta lepedőt gyűrt alá. Mindketten ugyanarra gondoltak; noha a másik szemel láthatólag gyakorlatiasabban.”

“Gyönyörködve csodállak titeket, ahogy leszbikus vágytól felizgulva szinte szétszeditek egymást a kanapén. Én a tükör mögött vagyok, és látlak és hallak titeket, viszont ti engem nem láthattok, de azért halknak kell lennem, nehogy mindent elrontsak, így óvatosan kezdem kigombolni farmerom gombjait, mert farkam annyira kő keményre duzzadt, hogy egyszerűen már nem fér már el szűk nadrágomban és megőrülök a feszítő izgalomtól.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.